Kétség sem férhet hozzá, hogy két hete a szakosztály történetének legnagyobb sikerét értük el, hiszen nem csak az első vonalbeli férfi csapatunk, hanem a női és utánpótlásvonal is sosem látott eredményeket produkált az idei szezonban. A gyönyörűen csillogó érmeknél azonban még nagyobb győzelemnek tartjuk, hogy a csapat körül számtalan más változás is történt. Fiatalok változtak meg, baráti kapcsolatok alakultak ki, házasságok jöttek létre és családok születtek meg az évek során. Erről ugyan kevesebb szó esik egy-egy mérkőzés, vagy épp torna beszámolójában, holott a munkánk legnagyobb eredménye még is ez.

Nem kérdés, hogy társadalmunk alapjait képezik a férfi és nő élethosszig tartó szövetségén felépülő családok, amelyek képesek tartósan és hatékonyan képviselni, majd továbbadni annak szellemi, lelki és kulturális értékeit. A mi közösségünk persze másban is különbözik a többitől – a Szent Pál Akadémia Kosárlabda Szakosztálya körül forgolódók többsége a Hit Gyülekezete tagja, és mint olyan az Istennel való személyes kapcsolat és a Biblia igazságai alapján vezeti életét.

A szakosztály megalapításakor éppen ez a sorsközösség vezette az “az első generációt” abban, hogy a kosárlabdázást is egy egészen új oldalról közelítse meg. Olyan alapvető kérdések merültek fel bennünk, hogy – lehet-e a kosárlabda Isten tervének része? segíti-e a sport a szellemünk, lelkünk, és testünk fejlődését? használ-e a versenyszerű megmérettetés jövőbeni kapcsolatainkban, közösségünk építésében, embertársaink megnyerésében? A válasz pedig: határozottan IGEN.

Rá kellett döbbennünk: a Szentírás számtalan helyen beszél a versenyről, küzdelemről, sportról, futásról. Csak néhány példa ennek szemléltetésére:

“Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd” (II. Timóteus 2.5)

“Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (I. Korinthus 9:24)

“Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” (I. Korinthus 11:31)

Szakosztályunk névadója, Szent Pál apostol nyilvánvalóvá tette, hogy a keresztény élet jóval több, mint vasárnapi istentisztelet-látogatások sora. A sportból merített példák rávilágítottak arra, hogy nem csak lehet, hanem szükséges is, hogy hívő emberek sportoljanak, kosárlabdázzanak és más csapatokkal is összemérjék tudásukat. Persze rögtön az elején nyilvánvalóvá is vált, hogy a motiváció, a cél és a küzdelem ránk vonatkozó szabályai egészen mások, mint rivális ellenfeleinkké.

Az elmúlt években megtanult igazságok és értékek nem csak a pályán, hanem azon túl is nagy hasznunkra váltak. Tíz évvel ezelőtt a csapat magja még nem volt házas, aki meg az volt, az még a családalapítás előtt állt. Mára ezek a játékosok felnőtté váltak, nagyszerű egzisztenciát építettek ki, megházasodtak, családot alapítottak és gyermeket vállaltak. Nehéz megbecsülni, de szakosztályunk körében az elmúlt években, több mint 20 gyermek született, s a “belső mag” nem csak a kis jövevényekkel, hanem újonnan csatlakozókkal, kosarazni vágyó gyerekekkel és egyre nagyobb utánpótlás hálózattal is gazdagodott. Ez nagyobb érték, mint amit a győzelmek számával, vagy a dobott pontokkal ki lehetne fejezni. S az eredményeket, amelyek mérjünk érmekben, vagy minőségi és számbeli fejlődésben nem érhettük volna el a feleségek kitartó és példaértékű szerepvállalásával, a közös ügy érdekében meghozott áldozatvállalásukkal.

Mi sem jelzi jobban, hogy mekkora érték is van a kezünkben, mint az, hogy a hírekben szinte minden nap olvashatunk erkölcsi válságba, botrányba kerülő atlétákról, versenyzőkről és edzőkről. A sportolói lét kívánatos példamutatása mára egy elérhetetlen délibábbá vált, s ebben a sajnálatos folyamatban jelent üdítő kivételt a Szent Pál Akadémia.

S nem csak a csapatunk alapjait alkotják egyre szebben fejlődő családok, hanem a szakosztályunk körül egyre bővülő szurkolói és támogatói bázist is. A több száz fősre duzzadó szurkolói és támogató közösség olyan atmoszférát teremt hétről hétre a mérkőzéseinken, amihez egyre többen szeretnének csatlakozni. Az utolsó hazai pályán játszott mérkőzésünk jól szemléltette, hogy az utolsó percekben szinte eggyé olvadt a szurkolótábor a csapattal, hogy közösen szerezzük meg a győzelmet. Nagyszülők, apák, és anyák, tinédzserek és gyermekek az újszülöttekkel együtt mind egy nagy család részeivé váltak azon az estén. Sokat dolgoztunk azért, hogy eljussunk idáig, és még hosszú út áll előttünk.

Az elmúlt években elsajátított üzenet nem csak belülre szól. Azon túl, hogy a megszerzett értékeket és szemléletmódot átadjuk az utánunk jövő generációnak, kiemelt cél az is, hogy minél magasabb szinten, minél szélesebb közönség előtt tudjuk képviselni, ha úgy tetszik: “marketingelni” azt a munkát, amit Isten elvégzett bennünk.

Szakosztályunk fő célkitűzése tehát nem az, hogy helyezéseket és érmeket szerezzünk, hanem sokkal inkább az, hogy a hit eme nemes harcát megharcoljuk, és futásunkat elvégezzük. Isten dicsőségére.